1.c
Örökségápoló és öko-sport osztály

Ladányi Mónika

1992-ben végeztem a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán.

Pályakezdőként a Barcsay Jenő Általános Iskolában dolgoztam négy éven keresztül.

1997 óta vagyok az Izbégi Iskola tantestületének tagja.

Három lányom és egy unokám van.

Szentendrén élünk.

Mezeyné Gasparics Viktória

2017 óta tanítok az Izbégi Általános Iskolában. Móni nénivel négy éve dolgozunk együtt nagyon jó összhangban.

Férjemmel, két gyermekünkkel és a kutyánkkal 3 éve hagytuk magunk mögött a „nyüzsgő” várost, és költöztünk Leányfalura.

Az egyik legjobb dolog az életemben az, hogy gyerekekkel foglalkozhatok, itt viszont egy számomra másik fontos dolog is teljesült: a természet közelében élhetek a családommal.

Az osztályról

Számunkra fontos a tanítási órákon és a szabadidőben egyaránt megvalósuló szorongásmentes légkör, az egymás egyéniségének tiszteletben tartása, az udvariasság, a becsületesség, az egymás felé fordulás a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembevételével.

Alapvető feladatunknak tartjuk, hogy a gyerekek megtanuljanak önállóan gondolkodni, problémát megoldani, valamint csapatként is együtt dolgozni.

Fontos még számunkra örökségünk: hagyományaink éltetése a játék, a kirándulás, a sport eszközeivel. Évek óta kapcsolatban állunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal, és ezt a hagyományt leendő osztályunkkal is folytatni szeretnénk, hiszen az óriási terület gyalog, kirándulás keretében is könnyen megközelíthető. Itt kiváló terep kínálkozik a közös mozgásra, sportra, valamint a körülöttünk lévő élővilág megismerésére, melyre szintén nagy hangsúlyt fektetünk környezetünk megóvásának érdekében – jelszavaink: megismerni, megszeretni, megóvni. A környezet- és természetvédelem a jövőnk kulcsa.

Tanítási óráinkba igyekszünk becsempészni a játékot, játékosságot és a mozgást a tantárgy adta kereteken belül. Ugyanakkor fontos számunkra a lemaradók felzárkóztatása és a tehetséggondozás is.

Mindez azonban csak akkor tud megvalósulni, ha a gyerekek ismerik és értik a közös nyelvünket, azt a szabályrendszert, amit közösen kialakítunk és alkalmazunk. Ehhez szükség van korlátokra, olyanokra, amelyek nem gátolnak, hanem kapaszkodóként szolgálnak a gyerekek számára, hiszen „a jól működő dolgok titka a jó határokban rejlik.”