Iskolánkról

Izbég

Szentendrétől 2-3 km-re, a Bükkös-patak mentén a középkorban kiépült település, Izbég -Galgóczky Károly a Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megyét és településeit bemutató, 1876-ban kiadott könyve szerint- "1766 táján bekebeleztetett Szentendréhez".

A kis falu azonban még ezután is sokáig ragaszkodott önállóságához. Saját közigazgatással rendelkezett, külön bírót tartott. Később azonban a jogállása egyre bizonytalanabb lett. A város az iratokban előszeretettel nevezte Izbéget Szentendre "külvárosának." 1925-ben a város IV. kerületeként tartják számon. Egy, az ország városait bemutató könyv azonban még 1944-ben is külön álló településként említi. Ezt írja: "Szentendréhez tartozik még bizonyos vonatkozásban az Izbég nevű falu." A kis településtörténete, sorsa, élete valóban a kezdetektől máig elkülönül a várostó, Szentendrétől.

Ám míg Szentendréről az évek, évtizedek alatt számos könyv és tanulmány jelent meg, addig Izbég falu történetét csak az utóbbi években megjelent kiadványok, cikkek próbálják feldolgozni. Az izbégi füzetek c. sorozat 1. száma: Fejezetek Izbég múltjából címmel a szerbek betelepülésének 300. évfordulója alkalmából (1990) a falu múltjának egyes részleteivel ismertette meg az olvasót. A 2. füzet: A Szent András templom története (1998) a falu templomát mutatta be abból az alkalomból, hogy a római katolikus egyházközség 50 éve vette meg a szerb egyházközségtől. 3. füzet: A százéves izbégi iskolát köszöntötte. A város szorításában élő, nehéz sorsú település iskolájának történetét dolgozta fel.

Izbégi Általános Iskola

1994-2002

A rendszerváltás után országszerte új iskolák kezdték meg működésüket, illetve sorra kapták vissza önállóságukat a régiek. Ez történt Izbégen is. Az 1994-ben Németh Gábor polgármester aláírásával megerősített alapító okirat már ezt az új helyzetet rögzíti. Az intézmény neve innentől: Izbégi Általános Iskola.

Évek óta a legnagyobb gond a zsúfoltság. Az egyre inkább Izbég felé terjeszkedő város új lakótelepei (Füzespark, Vasvári u.) és az itt építkező beköltöző családok jelentősen gyarapították az iskolába beiratkozó gyerekek számát. Sőt, újabban a belváros iskoláinak zsúfoltsága miatt a város más részeiről (Pismány, Pannónia-telep), és az iskola jó hírére a belvárosból is jöttek diákok. Szükség lett az iskola bővítésére. 1997 telén szerencsére megmozdult valami. A kedvező időjárás következtében a régi iskola alatt, a temető mellett megkezdhették az új épület alapjainak lerakását, majd 1998. július 15-én át is adhatták a Száva Pál és Szuromi Imre által tervezett új iskolai szárnyat. Az új épület két tanteremnek és négy csoportteremnek adott otthont. A felső iskola pincéjéből ide, az emeletre felköltözhetett a számítástechnikai és technikai tanterem. Végre földszintre költözött a mintegy száz személy ellátását végző konyha. Gondok perszer továbbra is maradtak. A 2000. decemberében a szülők és pedagógusok számára tartott fórumon a jelenlévők csak úgy sorolják azokat: "a tantermek zsúfoltak, az oktatási törvényben megjelölt 26-os létszám helyett itt általában 30-31 nebuló zsúfolódik össze.... két alsó tagozatos osztály gyermekei továbbra is a faházban tanulnak, ahol sem WC, sem tisztálkodásié lehetőség nincs, szünetben a felsősökhöz kénytelenek átjárni. Előreláthatólag sajnos, ezekre a faházakra még hosszú távon is szükség lesz, ezért legalább rendbe kellene hozni őket. A tornaterem ügye még ennyi év után sincs megoldva. Nagy Dezső testnevelő tanár így rögzíti a helyzetet: "Nemrég adták át az új betonpályát, amelyet olyan silányul építettek meg, hogy már az avatáskor tócsában állt rajta a a víz.... a fémburkolatú tornacsarnok fölött nagyfeszültségű vezeték húzódik, s a keletkező mágneses tér -egyelőre ismeretlen- hatásától is tartanak."

De igen nehéz a helyzet benn Szentendrén is. Az évek során ott is egyre nőtt a tanulólétszám. Az elhelyezkedés, az építészeti lehetőségek miatta városi fenntartású iskolák közül azonban a Templomdombi és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium tovább már nem bővíthető, a Petzelt József Szakképző Szakiskola, illetve a Barcsay Jenő Általános Iskola pedig nem kapott pályázati támogatást. A bővítés tekintetében egyedül az izbégi iskola esetében történt előrelépés. A városi nehézségek ellenére az iskolát kiemelten kezelték. Egy kicsit talán nyomott a latban az is, hogy az iskola komolyan készült alapításának 100 éves évfordulójára. "A sikeres országos pályázat után nyert összeggel és városi támogatással 2001. augusztus 27-én elkezdődött az Izbégi Általános Iskola újabb bővítése. Az önkormányzat a közbeszerzési eljárás keretében a beérkezett javaslatok közül az Érdi Építőipari Rt-t bízta meg a kivitelezéssel." A régi szárnnyal összekötött új bővítést 2002. február 1-én adták át a pedagógusoknak és a diákoknak. Az ügy támogatói, az építők és segédkezők munkáját az iskola ünnepi műsorral köszönte meg. A prózai művekből, zenei produkciókból, táncokból összeállított látványos és színes műsorban az első osztályosoktól a nyolcadikosokig minden korosztály részt vett. A színpaddá átépített ebédlőben megjelent Miakich Gábor a város polgármestere, a képviselők, a szentendrei iskolák igazgatói, a támogatók, szülők és az örvendő diákok. A műsor után az igazgatónő a köszönet és elismerés jeléül többeknek is emlékplakettet nyújtott át. A rendezvényt állófogadás zárta. A különböző termekben felállított asztalokra a szülők varázsoltak ízletes, különleges, gazdag tálakat. A megjelentek és az ünneplők késő estig együtt maradtak. A nagy öröm mellett persze továbbra is maradtak gondok. Az iskolában 18 tanulócsoport (osztály) működik. Ebből két évfolyamban (2. és 5. osztály) nemcsak párhuzamos, hanem három osztályban tanulnak a diákok. A tizennyolc osztály az új iskola felépítése után is négy különálló épületben működik. A legtávolabbi részben, az Anna utcai Kisbán-házban kialakított két tanteremben tanulnak az első osztályosok. Itt sikerült még egy zsibongót is kialakítani számukra. Szerencsére a házhoz egy szép nagy kert is tartozik. Jó átmenet ez a kicsiknek az iskolába szokáshoz. Az 1923-ban épült, úgynevezett felső iskola hat tantermében a 2-3. osztályosok tanulnak. Itt a pedagógusok számára is kialakíthattak egy kis termet, igaz mára ezt is át kellett engedni egy kisebb tanulócsoportnak. Az 1965-ben átadott és eddig a felsősöknek otthont adó Mária utcai épület életében állt be a legnagyobb változás az új iskola építésével. Korábban valamennyi felső tagozat (5-8. o.) itt kapott helyet. 2002-től itt csak a három 5. osztály maradt, valamint itt kapott helyet a két 4. osztály és a könyvtár. Itt maradt még az iskolatitkár, az igazgatói és a gazdasági iroda. Az új szárnnyal most kibővült legújabb iskolarész lett a legtágasabb. Ott most hat új terem nyílt, melyben a párhuzamos 6-7-8. osztályosok kaptak helyet. Sőt annyi év zsúfoltsága után sikerült itt végre két színvonalas szaktantermet is kialakítani. Ezek a Művészeti és a Természettudományi terem. És végre megoldható lett, hogy ezen túl zavartalanul működhessen az étterem. Korábban rajtuk keresztül ment fel óráira négy osztály. A bővítéssel - úgy tűnhetne - végre lebonthatják az udvarban az 1960-as években felállított, mára megkopott faházakat. A valóság azonban nem ez. Bizony azokra továbbra is szükség van. Igaz most végre már nem osztályokat kell ott elhelyezni. Csupán kisebb nyelvi csoportok, illetve zeneiskolai foglalkozások kerültek oda. A kívülálló azt gondolná, 2002-re végleg megoldódott az iskola helyzete. Ez persze nem így van. A tanárok továbbra is vándorolni kényszerülnek. Bizonyos módosítással a pályázati pénzből sikerült egy új tanári szobát kialakítani az új részben. Azonban innen vissza kell járniuk órát tartani az elhagyott ötödikesekhez. A legfájóbb gondot mégis az egykor annyi lelkesedéssel, áldozatvállalással és társadalmi összefogással felépített hangulatos Parktábor pusztulása okozza. 1992-ben a tábort az önkormányzat ugyan visszaadta az iskolának, de jogi értelemben még 1996-ban sem tisztázódott a helyzete. A fenntartás költségeire az iskola nem kapott pénzt a költségvetésébe. S miután évek óta gondos gazda nélkül állt, az őrizetlen, gondozatlan, elhanyagolt park egyre pusztult. A táborba "illetéktelen" látogatók jártak be. A "randalírozó fiatalok a rombolás puszta élvezetéért törik-zúzzák, ami még épen van". Miután az iskola a Parktábort továbbra is az intézmény szerves, integráns részének tekintette, szerette volna azt pedagógiai célokra használni. Folyamatos felújítással, fejlesztéssel, korszerűsítéssel szerette volna visszavarázsolni azt a hangulatot, amelyet ott több mint 30 évvel korábban a megalkotók megteremtettek. Így felújítva, a tábor lehetőséget adna a környezetvédelmi oktatásra, a szabadidő hasznos eltöltésére. A Parktábor a diáktáborozás, az ifjúsági turizmus bázisa lehetne újra. Megint jöhetnének ide diákok az ország különböző részéről, sőt a nyitottá váló Európa különböző helyeiről is. Ezzel Szentendre is növelhetné hírnevét. Úgy tűnik az utóbbi időben a város támogatásával és vállalkozók bevonásával megoldódni látszik a helyzet. A nehézségek mellett azért az oktatás, a nevelő munka zavartalanul folyt tovább. Változatos pedagógiai programjuk bemutatására - az iskola történetében először - Izbégi iskola címmel kis füzetet jelentetnek meg. Az iskola 2001-ben az önkormányzathoz benyújtott képzési, oktatási programja a következő: Az Izbégi Általános Iskola struktúrájának felépítettsége a hagyományos iskolamodellt követi. 18 tanulócsoportos, 8 osztályos alapozó iskola. Bár szerkezetében hagyományos, tartalmában a mai kornak megfelelő tartalmú, az igényeknek, elvárásoknak megfelelő. Oktatásunk integrált szemléletű. Keressük a tantárgyi integráció különböző megoldásait. Felépített iskolai tantervünkben természetesen figyelembe vesszük az intézmények közötti átjárhatóságot, a Kerettanterv követelményeihez igazodva, de mindezt ökológiai, területi, személyi adottságainkhoz formálva.

Lenin úti Általános Iskola

1945-1994

1945 után nagy változás következett be a magyar oktatás történetében. Országosan átszervezték a korábbi I-IV. osztályos népiskolát, az I-III. osztályos gimnáziumi illetve I-IV. osztályos polgári iskolát. Kialakult a kötelező nyolc osztályos általános iskola.

Az új oktató-nevelő munka „alapvető követelménye lett, hogy az új politikai rendszer, a kommunizmus megbízható építőit képezzék, materialista-ateista szellemben”. Ennek érdekében előírták, hogy nyújtson minden tanulónak egységes, korszerű alapműveltséget, egész oktató, nevelő munkájával céltudatosan fejlessze bennünk a kommunista emberre jellemző erkölcsi tulajdonságokat. A fiatalok iskolán kívüli világnézeti nevelésére a Rákosi rendszer is igen nagy gondot fordított. A szovjet pionír mozgalom utánzásaként 1946. június 2-án megalakult az úttörő szervezet, amelynek csapatai 1947-től folyamatosan jelen vannak az ország általános iskoláiban.

Az egyházak befolyásának visszaszorítására (az iskolák zömét korábban évszázadokon át a különböző vallási felekezetek tartották fenn) 1948-ban megkezdték az iskolák államosítását. Bár egy ideig a tananyagban még szerepel a hit- és erkölcstan oktatása, az 1950-ben bevezetett új általános iskolai tantervi utasítás gondoskodott arról, hogy „az általános iskolában megszerzett ismeretek elmélyítse a marxista-leninista világnézetet, harcoljon a reakciós idealista szemlélet ellen.” Ekkor szüntetik meg a hittant, a választható idegen nyelvet és vezetik be a kötelező orosz nyelv oktatását az általános iskola felső tagozatában, illetve a középiskolákban. Izbégen egy ideig még folytatódott a hitoktatás. A falunak ekkor már van temploma. Az izbégi egyházközösségnek 1948-ban sikerült megvennie a szerb egyházközösség üressé vált templomát. A visszaemlékezések szerint az 1960-as évek elejéig az izbégi lelkész járt be az iskolába hittanórákat tanítani. Az iskola törzskönyvébe még évekig beírják a hittanórákra járók számát. Eszerint az 1958/1959-es tanévben a tanulók, mintegy ötven százaléka jár hittanra, 272 főből 147 tanuló. Ettől kezdve azonban egyre csökken a hittanra járók száma. Majd a hitükhöz ragaszkodók kiszorulnak a plébánia lakba. A lelkész ott tartja tovább az órákat. A törzskönyvbe ugyan még beírják a hittanosok számát, bár úgy tűnik, számuk teljesen megfogyatkozott. 1970-ben a bejegyzett hittanra járók száma már csak öt fő. Persze ez nem a valós helyzetet jelzi. Hittanra tovább is járnak az izbégi gyerekek, legfeljebb nem jelentik, és nem írják be őket a törzskönyvbe.

Nézzük most meg, hogy a jelentős politikai változás hogyan érintette az izbégi iskolát. Az új törvényt követve ebben az iskolában is kialakították a nyolc osztályos képzést. 1947-ig az anyakönyvek címlapján ez szerepel: Szentendre - Izbég Állami Elemi Népiskola, az 1948-as anyakönyvön már ez olvasható: Szentendre - Izbég Állami Általános Iskola. Miután benn a városban az ekkor alakult általános iskolák mind az utcájuk nevét vették fel – Leányiskola Bajcsy – Zsilinszky úti, a Fiúiskola Rákóczi úti Általános Iskola lett – így történt Izbégen is. Az egykori iskola utcája, a felső Izbégi, a mostani Szentlászlói út az ötvenes években az új szemlélet jegyében Lenin nevét vette fel. Ez lett az iskola neve is: Lenin úti Általános Iskola.

Szentendre - Izbégi Állami Népiskola

1902-1945

Az első hivatalos statisztikai adatot Izbég lakosairól 1787-bol ismerjük. Ekkor 428 fő lakott itt, ugyanakkor Szentendrén 3501 fő. A kis gyermeklétszám magyarázhatja, hogy először csak 1886-ban vetődött fel a gondolat, hogy iskolát nyissanak Izbégen is.

Legközelebb 1888-ban vetődött fel a gondolat, hogy "Izbégen iskolát kellene létesíteni". A képviselők azonban újra úgy döntenek, hogy egyelőre a város iskolái be tudják fogadni az izbégi gyerekeket is. A megyei királyi tanfelügyelő azonban megértőbb volt. Ő szerette volna elérni, hogy a még kiépítetlen, közvilágítás nélküli faluból a kisiskolásoknak esőben, sárban ne kelljen kilométereket gyalogolni azért, hogy eljussanak az iskolába. Sajnos, azonban éveknek kellett eltelnie, hogy a tanfelügyelő elérje célját. A helyi újságból, a Szentendre és Vidéke c. lapból még 1900. április 30-án is csak azt tudjuk meg - folyik az alkudozás. Szentendre város közgyűléséhez a "Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Pest megyei tanfelügyelősége útján előterjesztő javaslat érkezett, melynek értelmében a Szentendre város közigazgatása alá tartozó Izbég Községben egy állami elemi iskola létesítendő. Szentendre városnak kell az iskola felépítésének költségét, azon kívül az iskolát tanítói lakással tartozik ellátni." A képviselő testület tagjai azonban sértődötten vették tudomásul, hogy ezen iskola felállításának elhatározása a városi elöljáróság teljes megkerülésével állapíttatott meg. Ezért természetesen nem is segítik az ügyet. Ugyancsak a helyi újság tudósít arról, hogy a polgármester "az izbégi plébánia lakot állami iskola részére átengedni nem hajlandó." Duzzog a város. Ha az állam akar iskolát, akkor biztosítsa a feltételeket is.

A kitartó megyei tanfelügyelő azonban nem nyugszik bele a kudarcba. Újabb leirattal próbálkozik. Új iskola építését javasolja. Az 1900. december 30-i képviselő-testületi ülésen a város kénytelen újra tárgyalni az ügyet, bár konokul ellenáll, és közli: "A város a célnak megfelelő területtel nem bír, a szükségelt telek beszerzése legalább 1500-2000 koronára rúgna, különben is egy iskolának Izbég külvárosában való felállítására égető szükség nem mutatkozik." Döntésüket közlik az újságban is: "Az Izbég külvárosi tankötelezettek minden időben a helybéli hitfelekezeti iskolában kellő oktatásban részesíttettek és jelenleg is részesítettnek, ennél fogva új elemi iskolának Izbég külvárosában való felállítására égető szükség nem mutatkozik." A megyei felügyelő még most sem adja fel a harcot. Ha új iskolára nem ad pénzt a város, akkor bérlakást kell keresni. Újabb beadványokat küld Szentendrére a képviselőknek. Az 1901-es esztendő első felében több közgyűlésen is szóba került az ügy. Ám a városatyák "minden igyekezetük" ellenére sem találtak az iskola céljára alkalmas bérbe vehető épületet.

Amikor a megyei tanfelügyelő megelégelte a képviselő - testület időhúzását, kiküldte a megbízottját Szentendrére és kijelölte a bérbe veendő épületet. Végül a képviselő testület 1901. július 30-i közgyűlésén a városvezetőség "örömmel üdvözölte" a megyei tanfelügyelő buzgalmát, és készségesen felajánlott, hogy a közpénztárból kiutalja az éves díjat, illetve az átalakítási költségnek a felét, ha az épület a törvényben foglalt pedagógia és higiéniai követelményeknek megfelel. Ez az indok megint jó az időhúzásra. A város meg is jegyzi, hogy a megbízott által kijelölt helyiség "...a Nagyméltóságú m.kir. közoktatási Miniszter Úr által 72370/897. számon kiadott rendeletben előírtaknak a legkevésbé sem felel meg." Ezért csak visszatetszést szülne a városban, ha ilyen épületben lenne az iskola. A magisztrátus így nem járult hozzá ehhez a bérlethez. A megyei tanfelügyelő még most sem adta fel a harcot. Új iskoláért egyenesen a miniszterhez fordult és nem is eredménytelenül. Ezt olvashatjuk erről a képviselő - testület 1901. december 12-i ülésének jegyzőkönyvéből: "...mély hálával viseltetvén a nagyméltóságú vallás- és közoktatási Miniszter Úr azon elhatározása iránt, hogy az esetre, ha a város a szükséges telket beszerzi és a m. kincstár rendelkezésre bocsátja, az iskola és melléképületek építése a magas kincstár költségén fog eszközöltetni." A fukar város így már enged. végül a képviselő - testületi tagok egyhangúlag elhatározták, hogy megveszik a telket a városi pótadó terhére. De az intézkedést nem sietik el. A megyei tanfelügyelő résen van és újabb leirattal fordult a város vezetéséhez a késleltetés miatt. A közgyűlés pedig sértődötten válaszol: "A város közönsége... soha nem késleltette az izbégi állami iskolának felállítására vonatkozó határozatok hozatalát, illetve azok gyors elintézését, minélfogva is minden alapot nélkülözőnek jelenti ki a hivatkozott átirat utolsó soraiban használt "ismét" kifejezését, mely teljesen indokolatlanul használtatott." Szakmai tevékenységeink: 1902-ben végül lezárul a város vezetőit egyáltalán nem kedvelő színben feltüntető vita. Az év közepén 700 koronáért Szentendre város hat évre bérbe vette Izbégen a Bükkös-patak mentén özv. Neoschil Alajosné 746. népsorszámú, illetve a 3068-72. helyrajzi számú ingatlanait. (ma Jobbágy út 1. sz.; 5. sz.) Így végre 1902. november 22-én megnyílhatott a Szentendre - Izbégi Állami Elemi Népiskola. A két házra azért volt szükség, mert országos rendelet írta elő, hogy minden település legalább egy hat osztályos elemi iskolát köteles működtetni. Emellett biztosítani kell egy lakást a tanító számára is. Krachler Ágoston pék (1902-1996), majd iskolagondnok, a falu krónikása is ide járt iskolába, ezért évtizedek elteltével is pontos adatokat tudott adni a kis iskoláról, a tanítói lakásról. Az alsó házban, később Krachler házban (1. sz) lakott a tanító, és itt működött az iskola egy része. A tanítói lakás a következőkből állt: "két szoba, konyha, éléskamra, pince, fáskamra, árnyékszék és 1,5 kh kert." Az egyik nagyobb szobában tanultak az alsó elemibe járók (I-II. osztályosok). A fentebb lévő, ma Jámbor házban (Jobbágy út 5. sz.) kaptak helyet a felső elemisták (III-VI. osztályosok). A két ház ma is áll. Az alsó, belül kissé átalakított házban 1952-tol 1994-ig Krachler Ágoston lakott. Ma új lakója van a háznak, de szerencsére őrzi a ház külsejét. A felső házat Neoschiléktol később megvette Holczer József. Felesége, Sebők Katalin, a híres énekesnő, Sebők Sára Húga - tanítónő volt és az izbégi iskolában kapott állást. Tőlük a házat 1921-ben az Amerikából hazatérő újpesti kovácsmester, Kovács Géza vette meg. A már itt született Katalin (1923) ma is a szép nagy házban él. A férje (Jámbor Kálmán) után Jámbor házként ismert épület első frontja és belseje jelenleg is őrzi a régi iskola képét. Száz éve megkezdődött egy iskola élete, története, amely máig követte, követi és tükrözi a kort, amelyben működik.